Reggeli szösszenetek

A reggeli elindulás szerintem  minden szülő rémálma.

Ha még bölcsis-ovis, akkor dacol, tiltakozik, nem tud még önállóan elkészülni, hisztizik… 

Az ember azt gondolná, ha már nagyobb a gyermek, akár túl az első pár iskolai évén, már zökkenőmentes a dolog.

Nagyot tévedtem!

Egy ideje érik bennem, hogy jó napi témát jelentenek a reggeli elindulások – mert igen, 3 gyereknél minden reggelre kitalálnak VALAMI ÚJAT! Hiába készülök fel az előző 113 problémából, valahogy sikerül egy-egy különlegesebbel meglepniük, rendszerint mission impossible helyzeteket teremtve.

A teljesség igénye nélkül néhány, ami eszembe jut a reggeli indulások okozta zűrökből:

• Anya, be kell vinnem 1200 Ft-ot! (van nálam egy húszezres, felváltani esélytelen)
• Anya, be kell vinnem 1670 Ft-ot! (nincs nálam egy fillér sem)
• Anya, aláírtad, hogy mehetek színházba? – Oda se adtad, milyen színház? – Ja, akkor nem tudom hol a papír, de ha ma nem viszem be, nem mehetek.
• Anya, tudunk ma sütit bevinni? (reggel fél 8-kor)
• Anya, nem találom a sapkámat/cipőmet/kabátomat/kulcsomat/ebédlőkártyámat stb. (jellemzően 7:45 körül)
• Anya, elfelejtettem mondani, hogy ma versenyre megyek, értem tudsz jönni 14 körül a másik iskolához? (autó nincs nálam és dolgozom, egyébként persze…)
• Anya, betelt a füzetem, tudsz adni egy harmadikos vonalasat? (az ilyenek óta komplett papír-írószer raktárat üzemeltetek)
• Anya, nincs körzőm/ragasztóm/kartonom/színes papírom és mára kell!

A mai történet sem különb, ékes példája annak, amikor azt is én tartom számon, amit a gyermekem talán elfelejtett közölni. Az már ugye rutinból megy, hogy bepakoltad-e a táskádat, eltetted-e a tízórait, nálad van-e a kulcsod, bérleted? Mindezeket persze 5 percenként végig az összesnél, mert elsőre nem hallja, nem válaszol, nem figyel, nem csinálja. Utóbbi a gyakoribb.

Gyanútlanul rákérdeztem ötödikesemre, vajon nincs újabb házi dolgozat?
– Hát, ö, de van.
– Miből?
– Környezetből.
– Megcsináltad?
– Nem.
– Mikor lesz környezet?
– Nem tudom.
– Akkor nézd meg most! (idő: 6:55)
– Ma lesz.
– Akkor gyorsan ess neki! (itt ez a mondat több volt valójában és kevésbé kulturált, bevallom)

7:30-ra lett kész, a busz 7:28-kor zúgott el, sebaj megy gyalog. Még jó, hogy “véletlenül” volt itthon hozzá A3-as kartonpapír. A stiftes ragasztók közül egy sem került elő, pedig emlékszem legutóbb rögtön ötöt vettem tartaléknak. De sikerült cellux segítségével megoldani, amiből kb egy tucat található mindenfelé a házban. Hátha kell.

Van valami jó is ezekben a reggeli hihetetlen küldetésekben.

Egyrészt rettentő sikerélmény számomra, hogy a képtelen helyzeteket eddig sikerült megoldani. Fogalmam sincs, hogyan varázsolok ilyenkor, de nem emlékszem, hogy ne született volna megoldás.

A másik, hogy tanulom azt, hogyan maradjak érzelmileg kívül a helyzeten. Ma nem sikerült, bevonódtam. Legalább van hová fejlődni.