Hol a fényképpénz… máskor egy füzet marad itthon, vagy elfelejtjük megtanulni a verset.
Könyörgöm, mondjátok, hogy nem csak én járok ebben a cipőben!
Nálunk az alapelv -a suliban-, hogy jegyezzék meg a tudnivalókat a gyerekek. Na ebből két dolog szokott kisülni: egyik, hogy lehetetlen időpontokban közlik a fontos dolgokat, például egy kritikus közlekedési helyzetben, vagy miközben telefonálok. A másik, hogy egyszerre mondja mindhárom, utána képtelenség szétválogatni, kinél mire kell majd odafigyelni 🙂
Néha sikerül észnél lenni, és újból kikérdezni őket. Most év végén amúgy is röpködnek az extra események: fényképezkedés, szolfézs vizsgák, hangszer vizsgák, kirándulások, év végi műsorok; mikor kell ünneplő, mikor szép ruha, melyik napra kinek kell egész napi kaja és hasonlók. Tényleg semmiség, szorozva hárommal valójában csak minden napra jut egy-két-három “észbentartanivaló” a szülőnek.
Egy tipp: ami nincs beírva a telefon naptárjába, az NINCS IS!
Az Élet úgy gondolja ráadásul, hogy a fentiek mellett még van bennem kapacitás, mert a nagylánynál két hétig extra diétát kell tartani, mert furcsa vándor-csalánkiütései lettek. Semmi tej, tojás, olajos magvak, hal, füstölt cucc, nyers gyümölcs vagy zöldség és még jó pár élelmiszer került feketelistára átmenetileg.
Komolyan, összecsapom a két kezem, ha visszatérhetünk a ‘sima’ laktózmentes étrendre…
Addig is, a tanév végéig még az ebédjét is lemondhattuk a suliban, mert képtelenség e szerint kiválogatni, mit ehet. Kb hús, krumpli és rizs, ha jól végiggondolom azt, amit szeret is. Kész élmény lesz még arról is gondolkodni, mikor és mit készítsek neki, ha hazajön ebédelni 🙂
Várom az ötleteket 😉
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: